A mágia története

A mágia története Észak-Amerikában 2. rész: A 17. század és utána

Ahogy a magnixek elkezdtek bevándorolni az Újvilágba, több európai származású boszorkány és varázsló is szintén letelepedett Amerikában. Mint magnix társaiknak, nekik is több okuk volt elhagyni szülőföldjüket. Néhányukat a kaland utáni vágy hajtotta, de többségük elmenekült: volt, aki a magnixek üldöztetése elől, volt, aki egy másik boszorkánytól vagy varázslótól, de volt, aki a varázshatóságok elől. Az utóbbiak remélték, hogy beolvadhatnak a magnixek növekvő áradatába vagy elrejtőzhetnek az őslakos amerikai varázslópopulációban, akik meleg szívvel üdvözölték és védték európai testvéreiket.
Azonban már kezdetektől fogva világos volt, hogy az Újvilág kíméletlenebb környezettel szolgál a boszorkányok és a varázslók számára, mint az Óvilág. Ennek három fő oka volt.

Először is, hasonlóan, mint magnix társaik, egy olyan országba érkeztek, ahol kevés kényelmi intézmény állt rendelkezésükre, azt leszámítva, amit maguknak csináltak. Otthon csak elég volt ellátogatniuk a helyi patikába hogy megtalálják a bájitalhoz szükséges alapanyagokat, itt viszont ismeretlen mágikus növények között kellett kutatniuk utánuk. Nem alakultak meg még pálcakészítők és az Ilvermorny Boszorkány- és Varázslóképző Iskola, amely később a világ vezető mágiai intézményeinek egyikévé nőtte ki magát, akkor még nem volt több egy összetákolt kunyhónál két tanárral és két diákkal.
Másodszor, a magnix társaik ténykedései miatt a legtöbb varázsló több szeretettel gondolt vissza a szülőföldjére. Nem csak hogy konfliktus alakult ki a bevándorlók és az őslakos amerikai népesség között, amely éket vert a mágikus közösség összetartó ereje közé, de a vallási hitük miatt intenzíven elutasították a mágia minden jelét. A puritánok boldogan jelentették fel egymást okkult tevékenységek folytatásának leghalványabb gyanúja esetén is és az Újvilág boszorkányai és varázslói valóban okkal tartottak fokozottan tőlük.
Az utolsó és talán a legveszélyesebb problémát a „súrolók” jelentették az Észak-Amerikába újonnan érkező varázslók számára. Mivelhogy az amerikai varázsló közösség kicsi, szétszórt és rejtőzködő volt, ezért még nem volt saját bűnüldözési rendszere. Ezt az űrt hivatott betölteni egy külföldi varázslókból álló, gátlástalan varázsló banda, akik egy retteget és kegyetlen csapatot összehozva vadásztak nem csak bűnözőkre, de bárkire, akit egy kevés arany reményében eladhattak. Ahogy az idő telt a „súrolók” egyre inkább korrupttá váltak. Messze régi hazájuk mágikus kormányzatától, sokuk megrészegülve a hatalomtól, és a vállalt feladatuk miatt indokolhatónál sokkal kegyetlenebbé váltak. Ezek a súrolók élvezetet leltek a vérontásban és a kínzásban, sőt még varázslótársaikat és képesek voltak elkapni és értéket csinálni belőlük. A „súrolók” száma megsokszorozódott Amerikában a 17. században és bizonyíték van rá hogy attól sem riadtak vissza, hogy ártatlan magnixeket varázslóknak állítsanak be jutalomért cserébe hiszékeny varázstalanoktól.

Az 1692-93-as híres salemi boszorkányperek tragikusak a varázslóközösség számára. A varázsló történészek egyetértenek abban, hogy az úgynevezett puritán bírák között legalább kettő ismert „súroló” volt, akik személyes sérelmet bosszultak meg. Számos áldozat valóban boszokány volt, habár teljesen egyikőjük sem követte el azokat a bűnöket, amelyekkel megvádolták őket. Mások egyszerű magnixek voltak, akiket szerencsétlenségükre az általános hisztéria és vérszomj közepette fogtak el.
Salem jelentőségteljes volt a varázslóközösség számára és nem csak a halálos áldozatok miatt. Azonnali következménye volt, hogy számos boszorkány és varázsló elmenekült Amerikából, vagy meggondolta magát az odautazással kapcsolatban. Ez ahhoz vezetett, hogy az észak-amerikai varázslópopuláció minőségi és mennyiségi adatai érdekesen aránylottak az európaihoz, az ázsiaihoz és az afrikaihoz. Egészen a huszadik század utolsó feléig sokkal kevesebb boszorkány és varázsló volt az amerikai populációban, mint a másik négy kontinensen. Az aranyvérű családok tagjai, akik jól informáltak voltak a varázsló újságoknak köszönhetően a puritánok és a „súrolók” tevékenységeiről, ritkán mentek amerikába. Ez azt jelentette, hogy az Új világban sokkal nagyobb százalékban fordultak elő manix születésű varázslók, mint a világon bárhol máshol.Habár ezek a boszorkányok és varázslók gyakran egymással házasodtak, kialakítva a saját varázslócsaládjaikat, az Európában jelentős teret nyerő aranyvér-ideológia kevéssé tudott hagyománnyá válni Amerikában.
Talán a salemi perek legjelentősebb következménye az Amerikai Egyesült Államok Varázslókongresszusának 1693-as létrejötte volt, ami körülbelül száz évvel előzte meg a magnixek hasonló intézményének megalakulását. A MACUSA (ejtsd: makuza) megalapítása volt az első alkalom, hogy az észak-amerikai varázslóközösség összegyűlt, hogy törvényeket hozzon létre magának, felállítva ezzel egy varázsvilágot, a magnixek világán belül, amely a világ más részein már működött. A MACUSA első feladata az volt, hogy bíróság elé állítsák a saját fajtájukat eláruló „súrolókat”. Azok akik gyilkosságot követtek el, kínzásokat hajtottak végre vagy varázslókat juttattak magnix kézre vagy más módon kegyetlenkedtek, kivégezték a tetteikért.

A legelvetemültebb súrolók közül sajnos sokan elkerülték a felelősségre vonást. A ellenük kiadott nemzetközi elfogatóparancs ellenére is örökre eltűntek és beleolvadtak a mgnix közösségbe. Néhányuk magnix családba házasodott és családot alapított, ahol a „súroló” álcájának védelme érdekében minden bizonnyal kirostálták a varázsképességgel bíró utódokat a varázstalanok javára. A kitaszított, bosszúszomjas „súrolók” mélyen leszármazottaikba plántálták a meggyőződést, hogy a mágia létezik, és a varázstudókat tűzzel-vassal irtani kell.

Theophilus Abbotnak, az amerikai varázslótörténésznek, sikerült több ilyen családot azonosítani, mindegyiket a mágiában való mélységes hit és az az iránti gyűlölet jellemezte. Talán a súrolócsaládok leszármazottai mágiaellenes meggyőződésének és tevékenységének köszönhető, hogy az észak-amerikai magnixeket más földrészek lakóinál nehezebb megtéveszteni a mágiával kapcsolatban. Ez a körülmény egyébként messzemenően kihatott az amerikai varázstudó közösség kormányzásának módjára.

Fordította: Lilit Torn, Arcanus

Forrás: https://www.pottermore.com/collection-episodic/history-of-magic-in-north-america-en

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.